Siket kultúra
A cochleáris implantátumot csodálatos eszközként emlegetik és reklámozzák, melynek segítségével a siket gyermek halló lesz. A körülbelül 7 millió forintos készüléket az OEP 100%-ban támogatja. És az internetes oldalak és cikkek szerint, ez az egyetlen lehetősége a siket kisgyermekek szüleinek, ha azt szeretnék, hogy gyermekük halló lehessen, és teljes életet élhessen. Hovatovább egyes cikkek kereken kijelentik, hogy az implantátum nélkül a siket gyermek egyetlen lehetősége a rokkantnyugdíj, és a siketek csak fölösleges terhet jelentenek a társadalomnak.
Vajon miért van az, hogy ez a csodálatos eljárás mégis a legtöbb siket embernél negatív indulatokat vált ki? Hogy akár a facebookon akár személyesen ennél a témánál van a legtöbb hozzászólás, és ezzel kapcsolatban alakulnak ki a legerősebb, legindulatosabb és legkomolyabb viták?
A műtét során elektródát ültetnek a belső fülbe, az elektródát az arcidegek közelében vezetik, és előfordul, hogy ezek az idegek sérülnek, az arc részlegesen bénul, elvész az ízérzékelés. A műtét okozhat egyensúly problémákat. Valamint sokszor az eredménye sem felel meg a várakozásoknak.
A CI nem tünteti el a siketséget, és nem adja vissza a hallást – bár igaz, hogy általában jobb minőségű auditív érzékelést tesz lehetővé mint a hagyományos hallókészülékek.
A CI-vel elérhető hallás jelentősen különbözik a normális hallástól. A hallásküszöb egyénenként jelentősen különbözhet. Optimális esetben elérheti a 25-35dB-es szintet, ami a hangos beszéd megértéséhez elegendő.
A CI meglehetősen torzít. Objektív módon nem mondható meg, hogy pontosan hogyan hall egy CI-s, de a korábban halló operált CI-sek "robotszerű", "csipogó", "fémes" szavakkal jellemzik a CI hangvilágát.
Egyoldali implantálás esetén nem lehet vele a hangok irányát megállapítani.
Az implantátum hatása a nyelvi fejlődésre nem szisztematikus és egyforma minden gyermeknél, és nem igaz az általánosítás, hogy minden implantált gyermek beszélni fog, vagy tökéletesen elsajátítja a beszélt nyelvet. Bizonyos esetekben az implantátum hatása nem elegendő (mennyiségileg vagy minőségileg) ahhoz, hogy a beszélt nyelv felé irányítsa a gyermek nyelvi fejlődését.
A implantáció nem vezet egyértelműen a beszélt nyelv természetes elsajátításához. Még azoknál a gyermekeknél is, akik végül elsajátítják a beszélt nyelvet, az implantáció és a fonológia elsajátítása között átlagban egy év telik el. Ezek a gyerekek hosszú hónapokon át meg lesznek fosztva a nyelv megértésétől, a nyelvi ingerektől, pont a nyelvi fejlődés szempontjából kritikus fontosságú időszakban.
A jelnyelv korai használata alapvető klinikai szükséglete az implantált siket gyermekeknek. Az implantátum ugyanis, bármilyen korán történik is, és bármilyen intenzív fejlesztésben vesz részt a gyermek, nem biztosítja a nyelv normális fejlődését az első három-négy életévben. Ez nyelvi deficithez vezet, aminek komoly következményei vannak, bármennyire is hajlamosak egyes szakemberek és szülők banalizálni ezt a problémát.
A kétnyelvűség ott kezdődik, hogy elfogadjuk, hogy nincs hatalmunkban megszabni, hogy a gyermek a nyelvi fejlődés melyik útján fog haladni. Ezért szükséges a lehető leggazdagabb környezet biztosítása számára, beleértve a jelnyelvet, az implantátumot és a beszédfejlesztést, hogy a képességeinek, igényeinek és preferenciáinak leginkább megfelelő úton haladhasson, legyen az beszélt nyelv, vagy jelnyelv.
The Pros And Cons of Choclear Implants